Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

A nyitott szemek művészete

 

 

 

Míg megérkezik beszélgetésünk színhelyére, egy közkedvelt kávézóba, eltöprengek: az amatőr vajon megfelelő kifejezés-e a kezdő művész első szárnypróbálgatásait illetően? Mert a szó eredeti értelmében arra utal, hogy valaki szereti azt, amivel foglalkozik – amo, amare, amavi, amatum, sejlik fől a sok-sok évvel ezelőtti latintanulmányokból

 

Budapesten vagyunk, napjainkban - alanyom pedig Ferenczy Krisztina, amateur

fotóművész.

 

Kép

Milyen céllal készülsz a soron következő fotópályázatra, megmérettetésre?

Az a terved, hogy ismert legyél vagy inkább az elismertségre törekedsz?

 

 Egy fotópályázatnál mindig maga a megmérettetés a fontos, a megbecsült szakmabeliek véleménye, hiszen általuk fejlődhetünk, mi, kezdő fotósok. Szükségünk van rá, hogy vezessenek a megkezdett úton, ahogy egy kisgyerek első lépéseit kísérik a szülők.
 
 

 

Fényképezni igen szubjektív műfaj, a komoly fotóművészek többsége szigorú és öntörvényű és nehezen engedi be maguk közé az „újat”. Előfordul, hogy olyan értékeket látnak bele az elkészült képbe, ami nekem eszembe sem jutott, amit viszont megmutatni, elmesélni szerettem volna, nem mindig sikerül láttatnom is. Persze kimondhatatlanul sokat kell még tanulnom, mind művészileg, mind technikailag, nem beszélve arról, hogy a technikai rész folyamatosan fejlődik, így míg élünk, mindig bőven lesz tanulni és tapasztalni való.

 Az életem a fotózás – kicsit későn kezdtem ugyan tanulni, de ha a végeredmény másoknak is elnyeri a tetszését, már megérte, hogy belefogtam. Akár egy barátét,  akinek  a családját örökítettem meg, akár egy idegenét, aki az interneten találkozott a képeimmel.

 

Leírható a tanulási folyamat, amelyben egy amatőr fotós fejlődik? Megnevezhető az érzés, amely inspirál – legyen az ihlet, a csodálat, a döbbenet?

 

Véleményem szerint maga a tanulási folyamat mindenkinél más – gondolkodik el Kriszta. - Sok mindentől függ, többek között attól,  hogy milyen életszakaszban kezdi el az ember, szakmaként tanulja, vagy elvégez egy tanfolyamot. Sokat lehet tanulni a külföldi sajtóból, de itthon is vannak nagyon igényes és nem utolsó sorban kezdőknek is érthető lapok. Ami a legfontosabb, hogy fotózzunk! Ez jelenti a folyamatos fejlődést. Ha a saját példámat vesszük a tanulással és a gyakorlattal kapcsolatban, elvégeztem egy tanfolyamot, ahol többek között olyan fotóművészek előadását hallgathattam végig, mint Korniss Péter, Díner Tamás vagy Szandelszky Béla, aki a fotóriporteri munkát ismertette meg velünk. Nekik különösen hálás vagyok ezekért az előadásokért, mert ők kiváltották belőlem a csodálatot és a döbbenetet.

 

Úgy hiszem, bármikor adódhat egy olyan pillanat, aminek megörökítése egyszeri és megismételhetetlen, így nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyen elérhető közelségben a gépem – mosolyog. - Bármikor látókörömbe kerülhet egy téma, ami kíváncsiságot, döbbenetet, csodálatot ébreszt bennem

 

Mennyit vagy hajlandó kockáztatni egy fotóért? Azért kérdezem, mert nemrégiben megnéztük a Digitális Fotó magazinban David Beckstead képeit. Azt nyilatkozta: „fogjuk az összes kreatív ötletet, gyúrjuk össze őket tésztává, adjuk hozzá saját fűszereinket, és süssük meg saját süteményünket”. A képlet ennyire egyszerű lenne?

  

Arra gondolsz, amelyben azt nyilatkozta, hogy a fotográfusokat túlságosan befolyásolják mások munkái és megismétlik ezeket az alkotásokat? 

 

Pontosan. Elmondja a kétségeit, melyekkel még a kezdet kezdetén birkózott meg.

 

Kezdő fotósként azt kell mondanom, tény, hogy a saját stílusunkat kell kialakítanunk, de ehhez elengedhetetlen, hogy mások munkáit figyelemmel kísérjük és akár megismételjük, hiszen abból tanulunk, trükköket lesünk el, új dolgokat fedezünk fel, vagy épp valami máshoz adnak ihletet. Közben persze nyitott szemmel kell járni a világban és új dolgokat belegyúrni a saját stílusunkba - olyasmiket, amik csak ránk jellemző.

 

 Azért is hoztam szóba Beckstead-et, mert őt érdekes, szokatlan stílusa miatt az American Photo Magazine a világ tíz legjobb esküvői fotósa közé választotta. Jövőbeni terveid között jelentős szerepet kap a menyegzői fotózás. Hogyan képzeled – reggeltől estig részt veszel a ceremónián?

 

 Az esküvői fotózás összetett dolog és ettől igazi kihívás - portré- és riportfotó, pillanatképek. Természetesen az, hogy a nagy nap mely történései maradnak meg az utókornak (és az ifjú párnak), azt ma leginkább a pénztárca határozza meg. Sajnos manapság kevesen engedhetik meg magunknak, hogy a készülődéstől a ceremónián, a vacsorán át hajnalig mindent megörökítsünk. A kreatív esküvői fotózás híve vagyok, legszívesebben minden eseményt az első perctől az utolsóig végig fotóznék.

 

Építed a karriered, keresed a saját stílusodat. Mit csinálsz a nyáron, van-e project, amelyen dolgozni fogsz az elkövetkező hónapokban?

 

 

 A szabadidőm minden percét a fotózás tölti ki. Tervbe vettem egy hosszabb balatoni nyaralást Csopakon és környékén – átruccanok majd Balatonfüredre, ahol most újítják fel a Jókai-emlékházat. Szeretnék elmenni Keszthelyre és Szigligetre is, ahol a feltöltődésen kívül szintén a fotózásé lesz a főszerep. Szeretném új oldalról megmutatni a Balatont, ezt a csodálatos helyet.
 

 

 

 

2009. május

Az azóta elkészült fotók az alábbi oldalon tekinthetők meg:

www.ferenczykriszta.eoldal.hu/fenykepek/balaton

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.